Fekete bodza (Sambucus nigra)

A gyógyteák között az egyik legnépszerűbb a bodzavirág, mert gyógyhatása mellett nagyon finom is. A virágból készült szörp is közkedvelt. Bogyója is nagyon egészséges, szirup, lekvár készíthető belőle.

Ismerd fel a fekete bodzát!
A fekete bodza ernyős virágzatú, 3-10 m magasra növő cserje, néha fa. Nem tévesztendő össze a földibodzával vagy más néven gyalogbodzával (Sambucus ebulus), mely nem cserje, azaz nem fásodó szárú, hanem magaskórójú lágy szárú, évelő növény és mérgező. Mindkét növény könnyen megterem szinte bárhol, a fekete bodza leggyakrabban ritkás erdőkben, erdőszéleken, legelők szélén fordul elő, de akár kertekben is megterem. Fás ágai belül üregesek. A gyalog- vagy földibodza erdővágásokban, erdőszéleken, legelőkön, mezsgyéken, vetések széle mentén, parlagokon, gyomtársulásokban található meg. Szára nem fás. A legszembetűnőbb különbség a két bodzafaj között, hogy a számunkra értékes gyógynövény, a fekete bodza mindig fás szárú, bokor, vagy fa, míg a földi/gyalogbodza lágyszárú, azaz nem bokor vagy fa. Az alábbi képek segítenek a felismerésben – az első két képen a fekete bodza levele, virága, a másodikon a bogyói figyelhetők meg. A fekete bodza bokorrá növő növény, egészen magas, hatalmas méretű is lehet. A bogyók ernyője mindig lefelé hajlik.

A második két képen a gyalogbodza és annak bogyói láthatók. Figyeld meg, hogy a növény nem nő magasabbra, mint kb. 1,5 m, és lágy szárú növény, valamint a bogyóinak ernyője felfelé néz.

A fekete bodza gyűjtése és kezelése
A fekete bodza virágát május-júniusban gyűjtjük, a frissen nyílt virágernyőket egyben szedjük le. (A gyógynövények gyűjtésének is vannak szabályait, törvényben meghatározott feltételei! Ezekről ebben a cikkben olvashatsz.)
A virágokat megszáríthatjuk gyógyteának, ebben az esetben meleg, szellős, de nem napsütötte helyen az ernyőket egymás mellé helyezzük papírtörlőre vagy gyolcslepedőre (ld. a képet), majd száradás után lemorzsoljuk róluk az apró virágokat. A friss virágokból készíthetünk szörpöt, ennek több receptjét is megtalálod ebben a cikkben. Van, aki bepanírozva kisüti és édes csemegeként szolgálja fel.

A bogyókat augusztusban,szeptemberben szedjük, amikor teljesen érettek, azaz feketék, mélylilás árnyalatúak. Az ernyőket leszemezzük. Lekvár, szörp, szirup készülhet belőle, a recepteket lásd ebben a cikkben. A levét nyersen is kipréselhetjük, vagy a bogyókat le is fagyaszthatjuk. A bogyókat meg is száríthatjuk. Ilyenkor nem szemezzük le az ernyőket, és szellős helyen felakasztva végezzük a szárítást, vagy meleg, kihűlő sütőben, illetve aszalógépben gyorsíthatjuk a száradást, ezzel a bepenészedést is megakadályozhatjuk. A bogyókat száradás után lemorzsoljuk a szárról.
Kivonatokat és tinktúrákat is készíthetünk belőle, valamint süteményekbe is belesüthetjük. Felhasználáskor távolítsuk el a magokat, mert ezek, különösen gyermekek számára mérgezőek.

Belsőleges alkalmazás


Ellenjavallatok

Virágának használata idős embereknél és szívbetegeknél a szívműködést gyengítheti, ezért számukra a mindennapi használat ellenjavallt.
A termésből nagyobb mennyiség nyersen való fogyasztása nem ajánlott, mert hasmenést és hányást okozhat.
A virágon és az érett gyümölcshúson kívül a növény minden része mérgező. A magok ciánglikozidot tartalmaznak, ami elvileg főzés hatására elbomlik, de a mérgező hatást biztosan elkerülendő, nyers felhasználás esetén, de lekvár és szörp készítésénél is törjük át szitán a bogyókat!
 
Váljék egészségetekre!

Ha érdekelnek a gyógynövények és szívesen megismerkednél velük mélyebben is, gyere el a gyógynövényes túráimra! Ha feliratkozol a hírlevélre, akkor mindig kapsz értesítést az eseményekről. ITT tudsz feliratkozni.

Ha pedig online tanulnál a gyógynövények használatáról, próbáld ki a gyógynövényes házipatika témájú tanfolyamaimat, melyeknek választékát EZEN az oldalon találod.

Szeretettel várlak!