Aloe vera
Szinte mindenki találkozott már vele cserepes növényként, vagy krémek összetevői között, de kevesen tudják, mit is rejt valójában ez a pozsgás gyógynövény. Ahhoz, hogy tudatosan és biztonságosan alkalmazzuk a fitoterápiában, érdemes alaposabban megismerkedni a növény felépítésével, hatásaival.
A gyógyászatban az aloe drog nem csupán egyetlen növényfajból származik, hanem a liliomfélék családjának két képviselőjét is felhasználandó növényként tartjuk számon.
Az egyik a Kap-aloë, vagy tudományos nevén Aloë capensis, amelynek eredeti hazája Dél- és Kelet-Afrika. Ennek a növénynek a gyógyászatban használt drogját Aloë ferox néven ismerjük.
A másik jelentős faj a Curaçao-Aloë, vagyis az Aloë barbadiensis (ismertebb nevén Aloë vera), amelyet főként a Nyugat-Indiai szigetvilágban termesztenek, drogját pedig Aloë barbadiensis néven emlegetik. Mindkét faj pozsgás, trópusi növény, de a hazai hobbikertészek körében is népszerűek dísznövényként.
A levél szerkezete és a belső gélállomány használata
Ha egy aloe levelet keresztben szétvágunk, szabad szemmel is jól látható a külső, kemény zöld réteg és a belsejében lévő áttetsző gélállomány. Ez a belső gél a központi nyálkatermelő sejtek poliszacharid típusú terméke, amely rendkívül nagy mennyiségű vizet képes megkötni.
A belső gélből származó tisztított lé vagy ital fogyasztása számos belsőleges előnnyel járhat. Megnyugtatja a gyomor és a bélrendszer nyálkahártyáját, és hozzájárulhat a reflux tüneteinek, mint a gyomorégésnek az enyhítéséhez. Rendszeres fogyasztása támogatja a hasznos bélbaktériumok szaporodását, segít a vércukorszint stabilizálásában, emellett C- és E-vitamin-, valamint antioxidáns-tartalmánál fogva támogatja az immunrendszert és mérsékli a gyulladásokat.
A gél emellett a kozmetikai ipar kedvelt alapanyaga, előszeretettel használják krémek, testápolók és tusfürdők készítéséhez. Külsőleg alkalmazva kiválóan alkalmas különböző bőrgyógyászati panaszok, így bőrirritáció és enyhe bőrgyulladás kezelésére.
Fontos azonban kiemelni, hogy a házi készítésű vagy feldolgozatlan gél belsőleges fogyasztása kerülendő, mert a kinyerés során rákerülhetnek a külső rétegből származó, erőteljesen hashajtó hatású anyagok. Belsőleg csak ellenőrzött, a nemkívánatos összetevőktől (alointól) megtisztított készítményeket szabad alkalmazni.
A beszárított sejtnedv, mint drog
A növény külső, zöld rétegéből elmetszés után kicsorgó tejnedv teljesen más tulajdonságokkal és hatóanyagokkal rendelkezik. Ezt a nedvet vagy a napon szárítják meg (aloe hepatica), vagy tűz felett (aloe lucida), esetleg vákuum segítségével. A folyamat végeredménye egy fekete színű, szilárd anyag, amelyet porítva zöldesbarna színt kapunk. Ez a beszárított sejtnedv a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog.
A sejtnedv antranoid-vegyületeket tartalmaz, amelyek erőteljes hashajtó hatást fejtenek ki. Ennek megfelelően kizárólag akut székrekedés esetén alkalmazható rövid ideig, legfeljebb két héten keresztül, vagy diagnosztikai vizsgálatok előtt egyszeri, erőteljes tisztításra. Mivel a hatásának kialakulásához körülbelül 5–10 órára van szükség, a bevétele este célszerű.
Ellenjavallatok és figyelmeztetések
A beszárított sejtnedv alkalmazásának szigorú ellenjavallatai vannak. Fogyasztása várandósok számára tilos, mivel alhasi vérbőséget okozhat. Kerülendő továbbá 12 év alatti gyermekeknél, gyomor-bélrendszeri elzáródással küzdőknél, valamint meglévő bélgyulladás esetén. A drog hosszan tartó, nem előírásszerű szedése a vastagbél belső felszínének barna elszíneződését (pseudomelanosus colitis) válthatja ki, ami ugyanakkor a használat abbahagyásával visszafordítható folyamat.
A biztonságos fitoterápiás alkalmazáshoz elengedhetetlen a növény egyes részeinek megkülönböztetése. A kerti aloe belső géljétől ne várjunk hashajtó hatást, a levélből kicsorgó tejnedvet pedig soha ne kenjük nyílt sebre vagy gyulladt bőrfelületre. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a növény melyik részét milyen célból alkalmazhatjuk, elkerülhetjük a nemkívánatos mellékhatásokat, és maximálisan kihasználhatjuk az aloe nyújtotta egészségügyi előnyöket.
