Ashwagandha (Withania somnifera)

Az ashwagandhát régóta használják Indiában és Afrikában, és az elmúlt években a nyugati gyógynövényesek is megszerették azon képessége miatt, hogy egyszerre képes erősíteni a gyenge szervezetet, valamint megnyugtatni a stresszes és szorongó embereket.
Lássuk, hogyan használták az ashwagandhát az ájurvédában, valamint hogyan alkalmazzák manapság a nyugati herbalisták!

Az ashwagandha egy kis cserje a burgonyafélék (Solanaceae) családjából. Kb. 60 cm magasra nő, és félszáraz körülményeket kedvel. Indiában őshonos, de könnyen termeszthető.

A Legfőbb Raszájana
Az első írásos említések az ashwagandháról az ájurvédikus szövegekben találhatók, mintegy 3 000–4 000 évvel ezelőttről. Az ájurvéda az ashwagandhát raszájanaként osztályozza. A raszájana olyan gyógynövény, amely mélyen regenerál és elősegíti a hosszú életet.
A raszájanákat különösen nagyra becsülik azért, mert egészséget biztosítanak az idős kor éveire.
Használják minden olyan állapotban, amely gyengeséggel és szöveti hiánnyal jár, gyermekeknél, időseknél, krónikus betegségben legyengülteknél, túlhajszolt, alváshiányos vagy idegi kimerültséggel küzdőknél. Hagyományosan az ashwagandhát úgy írják le, mint ami csökkenti a kaphát és vatát, és növeli a pittát. Főként erősítő és regeneráló tonikként alkalmazzák mindenféle gyengeség, fáradtság, lábadozás és sorvadás esetén.

Ha érdekelnek a gyógynövények és szívesen megismerkednél velük mélyebben is, gyere el a gyógynövényes túráimra! Ha feliratkozol a hírlevélre, akkor mindig kapsz értesítést az eseményekről. ITT tudsz feliratkozni.

Ha pedig online tanulnál a gyógynövények használatáról, próbáld ki a gyógynövényes házipatika témájú tanfolyamaimat, melyeknek választékát EZEN az oldalon találod.

Szeretettel várlak!